Programok a WB történetében
Kezdetekkor a Kopaszi gáton egy kifejezetten programorientált hely üzemelt, hiszen a városnak egy mindentől távol eső pontjára, ahová nem lehet eljutni tömegközlekedéssel, akkor jönnek el az emberek, ha tudják hogy érdemes vállalni némi kényelmetlenséget. Bringával, a Petőfi hídtól üzemelő riksákkal, gépjárművel vagy egy kiadós sétával lehetett eljutni a gátra, ahol sokszor több ezer fős tömeg jött össze egy-egy rendezvényre, igaz a programok ingyenesek voltak. A fellépők igen széles palettáról lettek válogatva, ügyelve a minőségre is, nem csak a változatosságra.
2003-ban már rendszeresen nagy nemzetközi sztárok léptek fel, de az igazán merész húzások a végül meg nem valósult 2004-es évre voltak tervezve.
A Kisfaludy utcai WB méreteiből adódóan elsősorban az underground műfajoknak adott teret. Állandósult a pincedisco, itt egy idő után minden hétvégén teltház táncolt. Emellett koncertek is voltak, természetesen itt csak a hazai szintérről érkeztek fellépők. A Trafik Galéria kiállításai mindig máshol tűntek fel, valahol a szabadban, esetleg szobában, pincében, bárhol.
A Futó utca hozta az áttörést a programok sokszínűsége terén. Erre a kerttel is rendelkező épület komplexumra bátran rá lehet húzni a multidiszciplináris jelzőt. A klubélet mellett, illetve kiegészítve azt, itt működött az IMPEX kortárs képzőművészeti Galéria, a Bioton hangstúdió és a TÁP Színház próbateremmel, irodával és előadásokkal.
A zenei programok mellett állandóvá váltak a színházi és táncelőadások, kiállítások, filmbemutatók, díjátadók, kisebb – nagyobb fesztiválok is. A programok varázsát az adta, hogy ezek a művészeti akciók sokszor egymásra épültek a zenés programokkal, így kialakult egy igazán inspiratív, kreatív kölcsönhatás, amely során program programot szült.
Az intézmény szórakozóhelyből egyre inkább kulturális központtá vált.
A hely zenei programstratégiája két irányt képviselt. Egyrészt meg kívánta őrizni a West-Balkánra jellemző klubmentalitást, stabil helyszínt biztosítva a heti rendszerességgel működő klubsorozatoknak, másrészt a népzenét, a világzenét, a rockot, a hip-hopot, az elektronikus zenei műfajokat felvonultató, közel teljes zenei paletta képviselésének elvét vallva szándékozott bemutatni az adott műfajok kiemelkedő hazai és külföldi szereplőit és fiatal tehetségeit.
Számos nemzetközileg jegyzett fellépő lépett fel, folyamatos volt a kapcsolat a külföldi ügynökségekkel, a WB ekkor került be igazán a nemzetközi vérkeringésbe.
Miután kiderült, hogy megépülhet a Tömő utcai épület, a Futó utcai WB tapasztalataival felvértezve már komoly programstruktúrák, évadok voltak kigondolva. A folyamatos alkalmazkodás után végre a funkcióhoz lehetett tervezni a tereket, ügyelve a kiváló akusztikára és a terek alakíthatóságára. A WB ez idő tájt már rendszeresen képviseltette magát a külföldi és hazai zenei konferenciákon, workshopokon, folyamatosan építve kapcsolatait a nemzetközi fellépőkkel, ügynökségekkel, klubokkal. Annak ellenére, hogy a Tömő utcai épület végül nem valósult meg, az elkészült tervek nem váltak feleslegessé, hiszen a Skálába tervezett klub méretei, adottságai, műfaji sokszínűségének lehetőségei hasonlóak voltak a nyolcadik kerületi épületével.
Budapesten nehezen találni olyan helyet, amely kapacitása és minősége tekintetében megfelelne sztár előadók fellépésére klub turné esetén. Ezek a tervek ezeknek az igényeknek is meg kívántak felelni. Mindkét helyszínterv ügyelt arra, hogy a zenei paletta teljes skáláját vendégül lehessen látni, így bővült volna ki a kínálat a jazz és a komolyzene műfajával.
A Tömő utca és a Skála épülete jelentette volna a felületet arra, hogy a különböző művészeti ágak és műfajok találkozzanak. A jazz és a klasszikus zene, a színház, a táncszínház, az irodalmi előadások, a különböző művészeti fesztiválok mind olyan ágai a kultúrának, amelyek azonnal reagálnak és reflektálnak egymásra. Otthont nyújtva mindezeknek izgalmas és mozgalmas, művészileg értékes produkciók születését lehetett remélni a kreatív energiák felszabadításából és szabad áramlásából.
A Skála tervekben a színházi tér olyan különleges adottságokkal rendelkezett, amely talán példátlan a fővárosi – nem kőszínházi- viszonylatban. Nemcsak szinte egyedülálló méretei miatt (kb. 350 néző leültetésére alkalmas, de az előadás kívánalmainak megfelelően szűkíthető, illetve bővíthető), hanem azért is, mert a tervek szerint minden mobil lett volna benne: mobil színpad, mobil nézőtér és ennek megfelelően mobil hang- és fénytechnika. Ez olyan szabadságot biztosít az alkotóknak, amellyel nem sok hazai rendezvényközpont dicsekedhet.
A WB fennállása óta minden helyszínen, olyan hely kívánt lenni, ahol a vendégek saját közegükben mozogva igényes programokat és szolgáltatást kaphatnak.
Az épületek tervezésekor a feladat egy világszínvonalú, professzionális szórakozó- és kulturális hely megteremtése volt már. Mindehhez tudatosan lett tervezve a háttér infrastruktúra, a hang- és fénytechnika, az akusztikai kialakítás, hogy nemzetközi mércével mérve is nívós körülményeket biztosítson az alkotóknak és a befogadóknak egyaránt.
2003-ban már rendszeresen nagy nemzetközi sztárok léptek fel, de az igazán merész húzások a végül meg nem valósult 2004-es évre voltak tervezve.
A Kisfaludy utcai WB méreteiből adódóan elsősorban az underground műfajoknak adott teret. Állandósult a pincedisco, itt egy idő után minden hétvégén teltház táncolt. Emellett koncertek is voltak, természetesen itt csak a hazai szintérről érkeztek fellépők. A Trafik Galéria kiállításai mindig máshol tűntek fel, valahol a szabadban, esetleg szobában, pincében, bárhol.
A Futó utca hozta az áttörést a programok sokszínűsége terén. Erre a kerttel is rendelkező épület komplexumra bátran rá lehet húzni a multidiszciplináris jelzőt. A klubélet mellett, illetve kiegészítve azt, itt működött az IMPEX kortárs képzőművészeti Galéria, a Bioton hangstúdió és a TÁP Színház próbateremmel, irodával és előadásokkal.
A zenei programok mellett állandóvá váltak a színházi és táncelőadások, kiállítások, filmbemutatók, díjátadók, kisebb – nagyobb fesztiválok is. A programok varázsát az adta, hogy ezek a művészeti akciók sokszor egymásra épültek a zenés programokkal, így kialakult egy igazán inspiratív, kreatív kölcsönhatás, amely során program programot szült.
Az intézmény szórakozóhelyből egyre inkább kulturális központtá vált.
A hely zenei programstratégiája két irányt képviselt. Egyrészt meg kívánta őrizni a West-Balkánra jellemző klubmentalitást, stabil helyszínt biztosítva a heti rendszerességgel működő klubsorozatoknak, másrészt a népzenét, a világzenét, a rockot, a hip-hopot, az elektronikus zenei műfajokat felvonultató, közel teljes zenei paletta képviselésének elvét vallva szándékozott bemutatni az adott műfajok kiemelkedő hazai és külföldi szereplőit és fiatal tehetségeit.
Számos nemzetközileg jegyzett fellépő lépett fel, folyamatos volt a kapcsolat a külföldi ügynökségekkel, a WB ekkor került be igazán a nemzetközi vérkeringésbe.
Miután kiderült, hogy megépülhet a Tömő utcai épület, a Futó utcai WB tapasztalataival felvértezve már komoly programstruktúrák, évadok voltak kigondolva. A folyamatos alkalmazkodás után végre a funkcióhoz lehetett tervezni a tereket, ügyelve a kiváló akusztikára és a terek alakíthatóságára. A WB ez idő tájt már rendszeresen képviseltette magát a külföldi és hazai zenei konferenciákon, workshopokon, folyamatosan építve kapcsolatait a nemzetközi fellépőkkel, ügynökségekkel, klubokkal. Annak ellenére, hogy a Tömő utcai épület végül nem valósult meg, az elkészült tervek nem váltak feleslegessé, hiszen a Skálába tervezett klub méretei, adottságai, műfaji sokszínűségének lehetőségei hasonlóak voltak a nyolcadik kerületi épületével.
Budapesten nehezen találni olyan helyet, amely kapacitása és minősége tekintetében megfelelne sztár előadók fellépésére klub turné esetén. Ezek a tervek ezeknek az igényeknek is meg kívántak felelni. Mindkét helyszínterv ügyelt arra, hogy a zenei paletta teljes skáláját vendégül lehessen látni, így bővült volna ki a kínálat a jazz és a komolyzene műfajával.
A Tömő utca és a Skála épülete jelentette volna a felületet arra, hogy a különböző művészeti ágak és műfajok találkozzanak. A jazz és a klasszikus zene, a színház, a táncszínház, az irodalmi előadások, a különböző művészeti fesztiválok mind olyan ágai a kultúrának, amelyek azonnal reagálnak és reflektálnak egymásra. Otthont nyújtva mindezeknek izgalmas és mozgalmas, művészileg értékes produkciók születését lehetett remélni a kreatív energiák felszabadításából és szabad áramlásából.
A Skála tervekben a színházi tér olyan különleges adottságokkal rendelkezett, amely talán példátlan a fővárosi – nem kőszínházi- viszonylatban. Nemcsak szinte egyedülálló méretei miatt (kb. 350 néző leültetésére alkalmas, de az előadás kívánalmainak megfelelően szűkíthető, illetve bővíthető), hanem azért is, mert a tervek szerint minden mobil lett volna benne: mobil színpad, mobil nézőtér és ennek megfelelően mobil hang- és fénytechnika. Ez olyan szabadságot biztosít az alkotóknak, amellyel nem sok hazai rendezvényközpont dicsekedhet.
A WB fennállása óta minden helyszínen, olyan hely kívánt lenni, ahol a vendégek saját közegükben mozogva igényes programokat és szolgáltatást kaphatnak.
Az épületek tervezésekor a feladat egy világszínvonalú, professzionális szórakozó- és kulturális hely megteremtése volt már. Mindehhez tudatosan lett tervezve a háttér infrastruktúra, a hang- és fénytechnika, az akusztikai kialakítás, hogy nemzetközi mércével mérve is nívós körülményeket biztosítson az alkotóknak és a befogadóknak egyaránt.