Paulay 33.
(2009)
A lehetőséggel és egy közös vállalkozás ötletével egy ismert vendéglátóhely vezetősége kereste meg a WB-t és egy harmadik, szintén ezen iparágban működő céget. A helyszínt egy méretes társasház jelentette, mely már évek óta üresen állt, közvetlenül az Új Színház épülete mellett.
A terveket, logót, koncepciót a WB csapata készítette el, és az építési engedélyeztetési eljárás is végigment a műemlékvédelmi hatóságnál és a fővárosnál is. Az Új Színház támogatta az ötletet, a kisebb udvarra készültek a nyári színház tervei, de végül a másik oldalról határoló szomszéd panzió nem járult hozzá az engedély jogerőre emelkedéséhez.
A Paulay 33. sem illeszkedett volna a már megszokott, hagyományos értelemben „romkocsmának” nevezett imidzsbe, nem is szándékozott az lenni. Az elképzelések szerint a hely 3 fő részből állt volna: a hatalmas, részben fedett udvari vendégtérből, a pinceszinten található koktélpultból és tánctérből, valamint a egyéb rendezvényeknek teret adó különteremből, amely a földszinti lakásokból került volna kialakításra.
A vendégterekben hónapokig érlelt belsőépítészeti tervek alapján készültek volna el a bútorok, a burkolatok és a világítás is, például egyedileg gyártott, egységes, mobil és beépített kanapék foglalták volna el a fedett helyiségeket. Az udvar körüli három szintes épület vezérelt színházi reflektorokkal lett színesre „festve”, akár egy színpadi díszlet. Az elegáns megoldások és a romos ház mint háttér közti kontraszt és feszültség adta meg a hely alaphangulatát, sajátos arculatát. A terveken a pince és a földszint közti födém ki lett bontva néhány helyiségben, így az „új pince” belmagassága duplájára nőtt, fokozva ezzel a tágasság érzetét a vendégek számára. A földszinten lévő udvarról le lehetett látni a pince szintjén felépített koktélbárra, és a szórakozó tömegre.
A hely befogadóképessége nyáron kb. 800 fő, télen 600 fő lett volna.
A terveket, logót, koncepciót a WB csapata készítette el, és az építési engedélyeztetési eljárás is végigment a műemlékvédelmi hatóságnál és a fővárosnál is. Az Új Színház támogatta az ötletet, a kisebb udvarra készültek a nyári színház tervei, de végül a másik oldalról határoló szomszéd panzió nem járult hozzá az engedély jogerőre emelkedéséhez.
A Paulay 33. sem illeszkedett volna a már megszokott, hagyományos értelemben „romkocsmának” nevezett imidzsbe, nem is szándékozott az lenni. Az elképzelések szerint a hely 3 fő részből állt volna: a hatalmas, részben fedett udvari vendégtérből, a pinceszinten található koktélpultból és tánctérből, valamint a egyéb rendezvényeknek teret adó különteremből, amely a földszinti lakásokból került volna kialakításra.
A vendégterekben hónapokig érlelt belsőépítészeti tervek alapján készültek volna el a bútorok, a burkolatok és a világítás is, például egyedileg gyártott, egységes, mobil és beépített kanapék foglalták volna el a fedett helyiségeket. Az udvar körüli három szintes épület vezérelt színházi reflektorokkal lett színesre „festve”, akár egy színpadi díszlet. Az elegáns megoldások és a romos ház mint háttér közti kontraszt és feszültség adta meg a hely alaphangulatát, sajátos arculatát. A terveken a pince és a földszint közti födém ki lett bontva néhány helyiségben, így az „új pince” belmagassága duplájára nőtt, fokozva ezzel a tágasság érzetét a vendégek számára. A földszinten lévő udvarról le lehetett látni a pince szintjén felépített koktélbárra, és a szórakozó tömegre.
A hely befogadóképessége nyáron kb. 800 fő, télen 600 fő lett volna.