Kisfaludy utca (kis WB)
(2004. július 2. - 2007. március 4.)
A Kopaszi gát hangulata egyszeri és megismételhetetlen attrakció volt, ezért a megszűnés után elbúcsúzott egymástól a társaság. Az újranyitás lehetőségét egy váratlan megkeresés vetette fel a VIII. kerületben területrendezés alatt álló negyedben.
A Corvin Mozi mögötti, a háború előtti Józsefvárost idéző Kisfaludy utcai házat –amely ekkor már üresen, bontásra várva állt – meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt. A klasszikus pesti hangulatot idéző homlokzat egy városi léptékkel mérve hatalmas kertet rejtett. A borostyánnal befutott tűzfal, a hatalmas gesztenye- és a barátságos fügefák, a belső, falusias házikó, a növényzettel csurig telt környezet végül a fanyalgók táborát is meggyőzte. Nagyon hamar ebbe a város szívében megbúvó, de a közérdeklődéstől távol eső kis faluba is szívesen eljöttek bulizni, sörözni, beszélgetni az emberek, hasonlóan szívélyes hangulatot teremtve, mint anno a Duna-parton. A kezdeti berzenkedést követően (miszerint ez nem olyan, mint a Kopaszi gát) hétvégenként már rendszeresen ezer főnél többen fordultak meg itt egy-egy nap alatt, a hely igazi társasági, találkozási ponttá vált a városban. Ennek a helyszínnek is megszülettek a maga védjegyei, mint pl. a csupa zöld kerthelyiség, a nagymamás házikó, a pinceklub, a Slow Hand Grill Konyha szendvicsei, a Trafik galéria kiállításai…
Ugyanakkor a „Kis West-Balkán” már jóval több volt, mint egy kultúrkocsma. A válogatott zenei programok mellett vasárnaponként itt tartották Budapest kézműves vásári mulatságát, és különböző kiállítások váltották egymást. Itt már teret és lehetőséget lehetett adni több művészeti ágnak is a megjelenéshez, ráadásul első ízben már télen is működhetett a WB, az épület udvarára fedés került.
A 2004-es év Budapesten a romkocsma boom ideje volt, de a WB nem volt az. A romkocsma hangulat nem koncepció volt, hanem alkalmazkodás a körülményekhez: minimális pénzből kellett nyitni, így itt is lomtalanításból összeszedett berendezések lettek felújítva. Természetesen cél volt megtölteni a helyet formával, nem csak tartalommal, ezért a bevétel jelentős része folyamatosan vissza lett fordítva fejlesztésekre. Így kerültek be egyedi készítésű bútorok, lámpabúrák, illetve folyamatosan alakultak a terek egybenyitásokkal, elválasztásokkal, különböző statikai megoldásokkal.
Mivel minden alkalommal csak rövid időre lehetett meghosszabbítani a bérleti szerződést, kiszámíthatatlan volt, hogy meddig működhet a hely. Az épület a kerttel együtt lebontásra várt, a leendő Corvin sétány útvonalába esett. Körülményes volt úgy a hely és a csapat építése, hogy nem lehetett tudni, mit hoz a holnap.
Végül, váratlanul, felajánlottak egy néhány utcával távolabb eső épületegyüttest és üres telket további használatra. A beruházó cégnek komoly értéket képviselt, hogy ennyi ember megfordul a város azon pontján, ahol előtte nem volt ilyen élet; az önkormányzatnál pedig egyenesen a kerület szellemi rehabilitációjának tekintették a West-Balkán munkásságát és népszerűségét. Így kezdődött el a Futó utcai "Nagy WB" építése 2006-ban.
Mivel az ún. Corvin Sétány Program, ez az óriási beruházás ekkor még kissé nehézkesen döcögött, a Kisfaludy utca még egy évre zöld utat kapott a további működésre, így az a szerencsés helyzet állt elő, hogy a két WB párhuzamosan működött majdnem egy évig. Végül 2007 márciusában került lakat a helyre, amelyet nem sokkal ezután bekebelezett a városrehabilitáció.
A Corvin Mozi mögötti, a háború előtti Józsefvárost idéző Kisfaludy utcai házat –amely ekkor már üresen, bontásra várva állt – meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt. A klasszikus pesti hangulatot idéző homlokzat egy városi léptékkel mérve hatalmas kertet rejtett. A borostyánnal befutott tűzfal, a hatalmas gesztenye- és a barátságos fügefák, a belső, falusias házikó, a növényzettel csurig telt környezet végül a fanyalgók táborát is meggyőzte. Nagyon hamar ebbe a város szívében megbúvó, de a közérdeklődéstől távol eső kis faluba is szívesen eljöttek bulizni, sörözni, beszélgetni az emberek, hasonlóan szívélyes hangulatot teremtve, mint anno a Duna-parton. A kezdeti berzenkedést követően (miszerint ez nem olyan, mint a Kopaszi gát) hétvégenként már rendszeresen ezer főnél többen fordultak meg itt egy-egy nap alatt, a hely igazi társasági, találkozási ponttá vált a városban. Ennek a helyszínnek is megszülettek a maga védjegyei, mint pl. a csupa zöld kerthelyiség, a nagymamás házikó, a pinceklub, a Slow Hand Grill Konyha szendvicsei, a Trafik galéria kiállításai…
Ugyanakkor a „Kis West-Balkán” már jóval több volt, mint egy kultúrkocsma. A válogatott zenei programok mellett vasárnaponként itt tartották Budapest kézműves vásári mulatságát, és különböző kiállítások váltották egymást. Itt már teret és lehetőséget lehetett adni több művészeti ágnak is a megjelenéshez, ráadásul első ízben már télen is működhetett a WB, az épület udvarára fedés került.
A 2004-es év Budapesten a romkocsma boom ideje volt, de a WB nem volt az. A romkocsma hangulat nem koncepció volt, hanem alkalmazkodás a körülményekhez: minimális pénzből kellett nyitni, így itt is lomtalanításból összeszedett berendezések lettek felújítva. Természetesen cél volt megtölteni a helyet formával, nem csak tartalommal, ezért a bevétel jelentős része folyamatosan vissza lett fordítva fejlesztésekre. Így kerültek be egyedi készítésű bútorok, lámpabúrák, illetve folyamatosan alakultak a terek egybenyitásokkal, elválasztásokkal, különböző statikai megoldásokkal.
Mivel minden alkalommal csak rövid időre lehetett meghosszabbítani a bérleti szerződést, kiszámíthatatlan volt, hogy meddig működhet a hely. Az épület a kerttel együtt lebontásra várt, a leendő Corvin sétány útvonalába esett. Körülményes volt úgy a hely és a csapat építése, hogy nem lehetett tudni, mit hoz a holnap.
Végül, váratlanul, felajánlottak egy néhány utcával távolabb eső épületegyüttest és üres telket további használatra. A beruházó cégnek komoly értéket képviselt, hogy ennyi ember megfordul a város azon pontján, ahol előtte nem volt ilyen élet; az önkormányzatnál pedig egyenesen a kerület szellemi rehabilitációjának tekintették a West-Balkán munkásságát és népszerűségét. Így kezdődött el a Futó utcai "Nagy WB" építése 2006-ban.
Mivel az ún. Corvin Sétány Program, ez az óriási beruházás ekkor még kissé nehézkesen döcögött, a Kisfaludy utca még egy évre zöld utat kapott a további működésre, így az a szerencsés helyzet állt elő, hogy a két WB párhuzamosan működött majdnem egy évig. Végül 2007 márciusában került lakat a helyre, amelyet nem sokkal ezután bekebelezett a városrehabilitáció.